Buddha Úr

2020. január 31.

A Buddhista Hírek

Buddha: herceg, harcos, meditátor, és végül felvilágosult tanár. Buddha élete, az „Aki ébren van” a valóság természetéhez, 2600...

Ő alapította a vallást, amely tartott két és fél évezred, de csak ki volt Buddha?

Buddha élettörténete Lumbiniban kezdődik, közel Nepál és India határához, mintegy 2,600 évvel ezelőtt, ahol az ember született Siddhartha Gautama.

Bár született herceg, rájött, hogy a feltételekhez kötött tapasztalatok nem tudnak tartós boldogságot vagy védelmet nyújtani a szenvedéstől. Hosszú spirituális keresés után mély meditációba ment, ahol felismerte az elme természetét. Elérte a feltétel nélküli és tartós boldogság állapotát: a megvilágosodás, a buddhaaság állapotát. Ez a lelkiállapot mentes a zavaró érzelmektől, és a félelem, az öröm és az aktív együttérzés révén fejezi ki magát. A Buddha egész életében megtanított mindenkit, aki megkérdezte, hogyan érheti el ugyanazt az állapotot.

„Azért tanítok, mert te és minden lény boldogságot akar, és el akarja kerülni a szenvedést. Azt tanítom, hogy a dolgok hogyan állnak.”

— A Buddha

Buddha korai élete

India idején Buddha nagyon lelkileg nyitott volt. Minden nagy filozófiai nézet jelen volt a társadalomban, és az emberek azt várták, hogy a spiritualitás pozitív módon befolyásolja mindennapi életüket.

Ebben a nagy potenciállal rendelkező időszakban, Siddhartha Gautama, a jövő Buddha, királyi családba született, ami most Nepál, közel az indiai határhoz. A Buddha felnőve rendkívül intelligens és együttérző volt. Magas, erős és jóképű Buddha a harcos kaszthoz tartozott. Azt jósolták, hogy nagy király vagy spirituális vezető lesz. Mivel a szülei hatalmas uralkodót akartak a királyságuknak, megpróbálták megakadályozni, hogy Siddharta lássa a világ nem kielégítő természetét. Mindenféle örömet okoztak neki. Ötszáz vonzó hölgyet és minden lehetőséget kapott a sportra és az izgalomra. Teljesen elsajátította a fontos harci képzést, még feleségét, Yasodharát is megnyerte egy íjászati versenyen.

Hirtelen, 29 éves korában szembesült a halhatatlansággal és a szenvedéssel. Egy ritka kiránduláson a fényűző palotájából, látta, hogy valaki kétségbeesetten beteg. Másnap látott egy öregembert, és végül egy halottat. Nagyon feldúlt volt, amikor rájött, hogy az öregség, a betegség és a halál mindenkinek eljön, akit szeretett. Siddhartha nem tudott menedéket nyújtani nekik.

Másnap reggel a herceg elsétált egy meditátor mellett, aki mélyen felszívódott. Amikor a szemük találkozott, és az elméjük összekapcsolódott, Siddhartha megállt, megbabonázott. Egy pillanat alatt rájött, hogy a tökéletesség, amit odakint keresett, magában az elméjében kell lennie. A találkozás ezzel az emberrel adott a jövő Buddhának egy első és csábító ízt az elmének, egy igazi és tartós menedéket, amit tudta, hogy meg kell tapasztalnia magát a jóért.

Buddha megvilágosodása

Buddha úgy döntött, hogy el kell hagynia királyi felelősségét és családját, hogy teljes megvilágosodást érjen el. Titokban hagyta el a palotát, és egyedül indult az erdőbe. Az elkövetkező hat évben számos tehetséges meditációs tanárral találkozott, és elsajátította technikáit. Mindig úgy találta, hogy megmutatták neki az elme potenciálját, de nem magát az elméjét. Végül, egy Bodhgaya nevű helyen, a jövő Buddha úgy döntött, hogy meditációban marad, amíg meg nem ismerte az elme valódi természetét, és minden lény hasznára válhat. Miután hat napot és éjszakát töltött azzal, hogy átvágta az elme legfinomabb akadályait, május telihold reggelén ért el a megvilágosodást, egy héttel azelőtt, hogy harmincöt éves lett.

A teljes megvalósítás pillanatában a vegyes érzések és merev gondolatok fátylai feloldódtak és Buddha megtapasztalta a mindent magába foglaló itt és most. Minden térbeli és időbeli szétválasztás eltűnt. Múlt, jelen és jövő, közel és messze, az intuitív boldogság egyetlen sugárzó állapotába olvadt. Időtlen, mindent átható tudatosság lett. A testében lévő összes sejten át tudta, és ő volt a mindene. Buddha lett belőle, az Ébredett.

Megvilágosodása után Buddha gyalogosan utazott Észak-Indiában. Negyvenöt évig folyamatosan tanított. Minden kasztok és szakmák népe, a királyoktól a kurtizánokig, vonzódtak hozzá. Válaszolt a kérdéseikre, mindig arra mutatott, ami végső soron valóságos.

Egész életében Buddha arra bátorította diákjait, hogy megkérdőjelezzék tanításait, és saját tapasztalataikkal erősítsék meg őket. Ez a nem dogmatikus hozzáállás ma is jellemzi a buddhizmust.

„Boldogan halhatok meg. Egyetlen tanítást sem tartottam zárt kézben. Minden, ami hasznos az Ön számára, már megadtam. Legyen a saját irányítófényed.”

— A Buddha, miközben elhagyja a testét a nyolcvan éves